Interjú Borsos Sándorral, a Reklámzabálók Éjszakája főszervezőjével

Mi volt az eredeti célod a rendezvény megszervezésével?

 B.S.: Eredetileg egy „híd” szerepet szerettem volna betölteni vele. Egy híd, amely összeköti a fogyasztókat, a szakmát, a szakma iránt érdeklődő fiatalokat, valamint a nemzetközi trendeket. Úgy látszik, hogy ez bizonyos mértékben sikerült. Ezt bizonyítja a Pengezabálók sikere, az Ifjú Penge pályázatra leadott rengeteg jelentkezés, a Viasat 3-on induló tematikus műsorunk is, valamint a főszponzorunk, a Budapest Bank különleges vállalkozása, miszerint a rendezvényhez „kölcsönadta” reklámarcát, Emesét.

Mi változott az évek során?

B.S.: Nyolc éve foglalkozom ezzel, és minden évben próbáltam az eredeti mellé még valamilyen új célt is kitűzni. Nem akartam, hogy csak magamat kelljen ismételnem, és lassan unalmassá váljon a dolog. DE szerencsére nem így történt. Folyamatosan nő a rendezvény ismertsége, elismertsége, tömegbázisa. Úgy érzem, hogy kialakult egy közösségi érzés körülötte. Sőt, egy mozgalommá nőtte ki magát ez az egész.

A fogyasztók sem ugyanolyanok, mint nyolc éve…

B.S.: Ez igaz. Változik a reklámklíma Magyarországon, a fogyasztó egyre igényesebb, már nem kajál be bármit. Megfigyelhető egy bizonyos reklámtudatosság, ez pedig főként a 16-25 éves korosztályra jellemző. Van rálátásuk a világra, és szelektálnak. Egyre nagyobb számban jelen vannak a Reklámzabálók Éjszakáján is. Ám az előző hetekben tapasztalható proaktivitásukon még mi is meglepődtünk. Értem ezalatt azt, hogy tényleg nagyon sokan keresnek meg minket az Ifjú Penge miatt, és a legtöbben nem csupán érdeklődnek, hanem pályaműveket is beadnak. Szerintem a hazai reklámszakmának szüksége van ilyen ifjú tehetségekre.

Ha már a szakmát említetted, ők mennyire figyelnek a rendezvényre?

B.S.: Szakmai berkekben egyre inkább felértékelik az ilyen típusú, alulról jövő szerveződéseket, kezdeményezéseket, mert így azonnali visszajelzést kapnak munkájuk hatékonyságáról, alkotásuk életképességéről. Azt látom, hogy szétszakadt a mezőny kétfelé: az egyik tábor nem követi a fogyasztók megváltozott igényeit, ők továbbra is ragaszkodnak az eddigi, jól bevált modellekhez. Sok fiatalon is azt látom, hogy félnek kísérletezni, számos beidegződés hátráltatja őket abban, hogy nyilvánosságra hozzák ötleteiket. A pályázattal is szeretnénk segíteni a hazai kreatívok ifjú generációjának.

Milyen 2008-ban a jó reklám?

B.S.: Van egy nagyon fontos fogalom ezzel kapcsolatban, amit nem szabad elfelejteni: entertainment. 2008-ban nincs más lehetősége a reklámnak, mint hogy szórakoztassa a közönséget, érzelmeket váltson ki, megszeretesse a szereplőit. E nélkül az emberek nem fognak rá odafigyelni. Emese jó példa arra, hogy a reklám is lehet szerethető, fel tudja oldani a reklámkerülés jelenségének bénító hatását, része lehet – pozitív értelemben – a mindennapjainknak. Nem irritál, hanem szórakoztat: azonosulni tudunk vele. Ezenkívül a jó reklám eszköztára gazdag, több szinten fejti ki hatását: egyesíti a zene, a vizuális eszközök, a kifinomult üzenet és a humor erejét.

Milyen újdonságokkal kedveskedsz idén a Reklámzabálók népes táborának?

B.S.: Szeretnénk egy olyan platformot biztosítani a megújult portálunkkal (www.reklamzabalok.hu), ahol számos kedvelt és ismert, hazai és nemzetközi reklámot tekinthetnek meg az érdeklődők. Bízunk benne, hogy így az egész év folyamán egyben tudjuk tartani az egy este során összekovácsolódott közösséget. Emellett az Ifjú Penge sikere arra buzdítja csapatunkat, hogy már 2009 tavaszán újabb témakörben szólítsuk meg a pályázni vágyókat: a kreativitás ifjú bajnokait.

Mit üzensz a hazai reklám zabálóknak ?

B.S.: Bekövetkezett egy paradigmaváltás a reklámfogyasztásban, javasoljuk a kreatív műhelyeknek, hogy figyeljenek oda a Reklámzabálók szavára. Becsüljék és tiszteljék azokat a tízezreket, akik hajlandóak magukat Reklámzabálóknak nevezni. Ezek a tömegek azt üzenik, hogy jó reklámokból kérnek még többet!

Sokszor halljuk a visszajelzésekből, hogy kúl a rendezvény… Remélem, hogy idén egy kúl rendezvényen sok kúl ember gyűlik majd össze…